Törött szárnyakkal a hátamon
az égre nézve kérdem mikor lesz vége ?
mikor lesz béke?
nem felel senki nem kapok választ csak ballagok az utamon nincs semmi támasz
a faszom nézzen reményekkel teli szemekkel a jövőbe
mosollyal az arcomon beintek a világnak
a szívemben a fény ragyog a lelkemben a vihar tombol...
nem vagyok senkié a magam lábán állok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése